Első igazi napok töredékei...

 


Nem tudom, hogy történhetett…. 
Kapaszkodom és vágtat velem Karma Paripám!!!
Írtam ezt nem régen, de most sem írhatok mást.
Különleges nap volt, teli apró, de észrevehető csodákkal, majd felsorolom, ha lesz időm és erőm, nem fogom egyhamar elfelejteni...
Már éjszaka van ezért ezt kell magamból kiírnom:
Ha az utamon vagyok minden megtörténik észrevétlenül, erőfeszítések nélkül. Az akadályokat is tudom belső nyugalommal hárítani, az áldás pedig zúdul rám.
Ellenállás, csaták és drámák akkor jönnek, ha letértem az ösvényről, ezt mostmár el kell ismernem, nincs több kamu… 

 Bodhiszattva fogadalom, Phowa beavatás, hosszú élet mandala felajánlás!!!
Három nap... Sok volt, fársztó és tömény... Idő kell, hogy megérkezzen, leülepedjen. Arra viszont jó volt, hogy a fáradtságtól érzékennyé váltam, ezért nagyon kell figyelnem magamra, hogy ne vonódjak bele a kisebb-nagyobb vitákba...
Egy pici, öreg Láma mellett ültem három napon át. Bár nem rögzítette szabály, valahogy mindenki ragaszkodott a helyéhez. Tanítvány lettem egy szempillantás alatt... Figyelte, tudom-e a mantrákat, hogy tartom a kezem és elégedetten vette tudomásul, hogy ismerem a felajánlás-mudrát... A puja füzet képeit magyarázta, mindezt persze ladakiul, lendülettel. Nem zavarta, hogy nem értem. Ami azt illeti engem sem :)...
Sok ismerőssel találkoztam, egyre több arcot ismerek a vonalból... Ez elég egy kedves köszönösésre, egy How are you?-ra, ami nagyon jó érzés... Ide tartozom :)
Még tavaly a tea meghívásokban tobzódtunk, az idén ebéd és vacsora hegyek. Nem gondoltam volna, hogy ez is milyen fársztó tud lenni! :) Tartanom kell egy koplaló napot! :)))